A fejemet kitartóan ütögettem a konyhaasztal mahagóni színű lapjához és közben halkan nyöszörögtem -Nem, nem, nem,nem akarom. Elegem van. Az emberek együgyű barmok. Nyomingerek. Nem érdekelnek. Majd miután lassacskán fájdalom kezdett éledni koponyámban, simán az asztalon hagytam, Hadd nyugodjon.

Valami kizökkentett a semmi közepéről ahová elvonultam mélázni, pedig szép helyen voltam, zöld mezővel, nyuszikákkal meg minden. Nagyot pislogtam, majd az egész napos munkában megfáradt szemeimet ráemeltem. Természetesen gőzöm sem volt, hogy miről beszél, így gyönyörű…

Nem csak ez a nap, de az elkövetkezendőek is borzalmasak voltak. Nem jutottunk egyről a kettőre. Tulajdonképpen semmire sem sikerült rájönni, azt kivéve, hogy a szomszéd öregasszony lopja az újságot és nem is fáj semmije, kiválóan tud ugyanis kutyák elől rohanni. Megjegyezném,…

2. fejezet Ipi-apacs a tus alatt, vókingonszánsájn és jobb nem ismerni az embereket Álmomban dinoszauruszok lepték el a földet, én pedig baltával a kezemben és egy fekete-fehér kiscicával az oldalamon harcoltam ellenük. Hogy sikeresen-e arra már nem emlékeztem, hiszen az álom olyan…

Ültem a laptop előtt és magamba roskadva a képernyőre meredtem. Ujjaim éppen hogy érintették a billentyűket azonban nem nyomtam le egyiket sem, csak doboltam rajtuk. Ugyan mire kereshetnék rá? Láthatatlan emberekre valami magyar író könyvét, meg egy tucat béna filmet dobott ki a…

Este 7 óra volt, a piros falióra ütemesen kattogott, a konyha pedig 120 wattos fényárban úszott. Sokan ismerik azt az érzést, amikor a jól megtervezett, vagy legalább is kellemesen monoton életük a feje tetejére áll. Többen, mint kellene. A konyha közepén állva én, Adeline Harris…

Kurt Jamison híres volt az őrsön, de nem heroikus tettei miatt vált azzá, hiszen se golyófogó, se utcai harcos hírében nem állt. Ellenben az összes hihetetlen idétlen ügyet bevonzotta. Bár egy ideje pihenővágányon voltak az idióták, Kurt nem reménykedett abban, hogy véget ér ez…

Hogy tisztázódtak-e? Nem mondanám. Hogy udvarias volt, mert bemutatkozott? Igen. De hogy teljességgel őrült az illető, ebben biztos voltam. Rezignáltan rápillantottam a konyhai órára, délután fél 5 volt. Teára alkalmas idő, az kétségtelen. A szemét a kedvenc piros pöttyös…

1.fejezet Amelyben egy csökkent reakció-idejű hölgyemény teáját lopja két fura fazon, akik bár sose mutatkoztak volna be. Nem vagyok egy gyorsan reagáló típus, inkább az a fajta, aki ha délután négykor összeszólalkozik valakivel, annyival zárja le a vitát, hogy : „oké”…