A fejemet kitartóan ütögettem a konyhaasztal mahagóni színű lapjához és közben halkan nyöszörögtem
-Nem, nem, nem,nem akarom. Elegem van. Az emberek együgyű barmok. Nyomingerek. Nem érdekelnek.
Majd miután lassacskán fájdalom kezdett éledni koponyámban, simán az asztalon hagytam, Hadd nyugodjon.