A fejemet kitartóan ütögettem a konyhaasztal mahagóni színű lapjához és közben halkan nyöszörögtem

-Nem, nem, nem,nem akarom. Elegem van. Az emberek együgyű barmok. Nyomingerek. Nem érdekelnek.

Majd miután lassacskán fájdalom kezdett éledni koponyámban, simán az asztalon hagytam, Hadd nyugodjon.

-Ugyan már Adeline, az elmúlt fél évben körülbelül 20 kisebb-nagyobb ügyet oldott meg, egyre gyorsabban és hatékonyabban. Ne mondja, hogy nem élvezi!

Csak annyira emeltem fel a fejem, hogy rá tudjak tekinteni a leglesúlytóbb nézéssel, amit csak elő tudtam kotorni a repertoáromból.

-Nem, nem élvezem. Untat. Kivel csal a férjem? Hová lett a kutyám? Óó ellopták a táskám, tudja ki volt? Pitiáner, béna, nyafogós unalmas banda. Ennyi volt fiú., Kiégtem és mindemelett a saját dolgunkkal sem haladtunk sehová, egy helyben toporgunk, semmi nyom.

Sherlock leült velem szemben, és kb. századszorra tartott fogva a tekintete, és megnyugtatónak szánt hangon, rábeszélően duruzsolni kezdett.

-Ne mondjon ilyeneket. Haladunk, csak lassan.

Talpra szökkentem, és köröket róttam a konyhában, miközben Watson is leült inkább az asztalhoz.

-Mi volt az utolsó nyomunk? Hogy talán valami stimuláns az oka. Megvan a labor? Megvan az ember aki beadott valamit? Megvan a nyoma hogy megőrültem? Semmi.

-Talán sikerként könyvelhetnénk el, hogy nem őrült meg - mondta Watson bátortalanul. Dühös voltam, frusztrált, és ő látta rajtam. Gyakorlatilag az orvosommá avanzsált, tudta, mikor kell óvatosnak lennie, és akkor megtarthatja a fejét, amit sajnos ha akartam volna sem tudtam volna letépni. Márpedig akartam, az hótziher.

Az ikszedik kör után ledobtam magam az egyik szabad székre, s ujjaimmal körbeöleltem a kedvenc bögrémet, mely csordultig volt kamillateával, hiszen fő a nyugalom.

-Ha most egy filmben lennék, akkor ebben a pillanatban csengetne be életem ügye háromra. Lássuk csak. Egy..... kettő..... három...

Az ajtón halkan ugyan, de kopogtatás hallatszott.

-Ugye, most csak szórakozol velem? - mondtam tágra meredt szemekkel, ők ketten meg szinte lefordultak a röhögéstől.

Szerző: farmosidora  2017.09.08. 17:25 Szólj hozzá!

Címkék: humor novella fanfic kisregény holmes sherlock baker street sherlock holmes

A bejegyzés trackback címe:

https://sh1projekt.blog.hu/api/trackback/id/tr1912812508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása