A fejemet kitartóan ütögettem a konyhaasztal mahagóni színű lapjához és közben halkan nyöszörögtem -Nem, nem, nem,nem akarom. Elegem van. Az emberek együgyű barmok. Nyomingerek. Nem érdekelnek. Majd miután lassacskán fájdalom kezdett éledni koponyámban, simán az asztalon hagytam, Hadd nyugodjon.

Valami kizökkentett a semmi közepéről ahová elvonultam mélázni, pedig szép helyen voltam, zöld mezővel, nyuszikákkal meg minden. Nagyot pislogtam, majd az egész napos munkában megfáradt szemeimet ráemeltem. Természetesen gőzöm sem volt, hogy miről beszél, így gyönyörű…

Nem csak ez a nap, de az elkövetkezendőek is borzalmasak voltak. Nem jutottunk egyről a kettőre. Tulajdonképpen semmire sem sikerült rájönni, azt kivéve, hogy a szomszéd öregasszony lopja az újságot és nem is fáj semmije, kiválóan tud ugyanis kutyák elől rohanni. Megjegyezném,…

Ültem a laptop előtt és magamba roskadva a képernyőre meredtem. Ujjaim éppen hogy érintették a billentyűket azonban nem nyomtam le egyiket sem, csak doboltam rajtuk. Ugyan mire kereshetnék rá? Láthatatlan emberekre valami magyar író könyvét, meg egy tucat béna filmet dobott ki a…